LÉGY ÖNMAGAD 1.

boldogság

elfogadás

Fejlődésünk egyik célja, hogy legyünk önmagunk.

Akkor tudod biztosan, hogy önmagad vagy,

ha büszke vagy magadra –, arra, amit teszel, amit elértél –

és nem kritizálod magad.

Az, hogy önmagad vagy azt jelenti, hogy a „rajtad lévő ruha” kényelmes. Életünk során sokszor veszünk fel különböző „ruhákat”.

Neked milyen a „ruhád”?

Ha túl szűk, akkor megalkuszol, valami börtönbe zár, amiből szeretnél kitörni, mert már túlnőtted (túlfejlődted) börtönöd határait.

Ha túl bő a „ruhád, akkor el vagy veszve. Olyat vállaltál, olyan elvárásoknak akarsz megfelelni, ami messze túlnő az adottságaidon és a lehetőségeiden.

Az a jó „ruha”, ami megfelelően kényelmes, megfelelő mozgásteret, fejlődési lehetőséget enged, nem szorít sehol, és nem is kell belekapaszkodnod, nehogy leessen rólad. S ha kinőtted le tudod vetni, ki tudod cserélni egy megfelelőbbre – ez a rugalmasság.

Figyeld meg a gyerekek ruhatárát: mást hord egy pár hónapos csecsemő – rugdalózót, mást egy két éves kisgyerek – kantáros nadrágot pólóval. Az ötéves már kantár nélkül viseli a nadrágot, tíz éves kor felett pedig már a ruha stílusa is eltérő. Nem kényszerítheted bele a kétéves gyereket a csecsemő rugdalózójába, mert nem enged neki megfelelő mozgásteret.

Akkor tudsz igazán önmagad lenni,

ha a saját magad által felállított értékrend szerint éled az életedet.

Én azóta érzem, hogy van tartásom,

mióta a saját magam által felállított értékrend szerint élek,

mióta önmagam vagyok.

Nem állandóan azt lesem, hogy mit fog szólni a szomszéd, a Mariska néni, az xy stb. ha ezt meg ezt teszem. Ha bármit teszek, és úgy érzem, hogy helyesen cselekszem, akkor nem érdekel más mit mond. Nem arról van szó, hogy nem fogadom el a tanácsot és bizonyos mértékig a kritikát, de nem az a célom, hogy mindenkinek megfeleljek.

Én már gyerekkorban is „kilógtam a sorból”. Valahogy más voltam, mint a többiek. Anyukám ezt kicsit nehezményezte és párszor meg is jegyezte: - Miért nem tudsz olyan lenni, mint a többi gyerek?

Mondhatnám, hogy

egyedi vagyok, mert a többiek sokan vannak,

de belőlem csak egy van.

Ha az embert - főleg gyereket – nehezen fogadnak el, akkor keres valakit, akihez hasonlíthat, hátha akkor elfogadják. Szóval próbáltam én is erre-arra hasonlítani – úgy csinálni, mint az a másik -, de nem mindig éreztem igazán jól magam a bőrömben.

Hosszú időbe tellett, de

megtanultam, hogy legyek önmagam.

Egyedi vagyok, ahogy az ujjlenyomatom, senki más nem rendelkezik az én adottságaimmal, tehetségemmel, képességeimmel.

Tehát Kedves Olvasó, azt ajánlom:

Ne félj önmagad lenni;

jól tudod, az eredeti festmény sokkal többet ér, mint a másolat!

Köszönöm, hogy velem tartasz!

Ha tetszett amit olvastál, oszd meg másokkal is!

Ha gyorsabban akarsz haladni a BOLDOGSÁG ÚTJÁN,

ha el akarod érni a 10+-os boldogság-szintet,

és meg akarod változtatni pozitív irányba az életedet,

akkor ajánlom a könyveimet, melyek segítenek ebben: